Cinder és Ella-extra 8. (Halloween)

A Cinder és Ella-turné utolsó állomása Rachel Szócső nevű blogja. Brian égre-földre esküdözött Ellának, hogy most az egyszer rendesen viselkedik, és csakis a kérdésekre koncentrál, de úgy látszik, a halloween, a jelmezek és a horrorfilmek túlságosan nagy kísértést jelentettek gyakorlatilag nem létező önuralmának…

EllaAzIgaziHős: Helló, mindenki, itt Cinder és Ella! Szeretnénk megköszönni Rachelnek, hogy meghívott minket.

Cinder458: Igen, örülünk, hogy itt lehetünk. Az igazi nevem amúgy Brian, nem Cinder. Ti is nyugodtan hívjatok Briannek. Ella hajlamos elfelejteni.

EllaAzIgaziHős: Nem felejtem el. Csak a Cinder és Ella olyan aranyosan hangzik együtt. Tetszik.

Cinder458: Kicsit nyálas. Plusz olyannak tűnök tőle, mint azok a színészek, akik nem tudnak különbséget tenni a valódi személyiségük és a filmbeli karakterük között.

EllaAzIgaziHős: Hát sajnálom, nekem te mindig Cinder leszel. Cinder és Ella. Ez aranyos, nem nyálas. És az emberek könnyen megjegyzik. Szóval jobb, ha beletörődsz, hogy ez a beceneved, haver.

Cinder458: Felőlem… Már megint eltértünk a tárgytól.

EllaAzIgaziHős: Igen, ez korábban is sokszor előfordult. Elég bénán megy nekünk ez a blogturnézás.

Cinder458: A magad nevében beszélj. Én király vagyok benne.

EllaAzIgaziHős: Most is miattad tértünk el a tárgytól.

Cinder458: Igen, mert nem vagy hajlandó az igazi nevemen hívni.

EllaAzIgaziHős: Megint kezded. Ez az utolsó állomás, legalább egyet csináljunk végig rendesen. Gyerünk, koncentrálj! Elvileg a halloweenról kellene beszélnünk.

Cinder458: Igaz. Oké, Rachel, szóval halloween. Kezdjük!

Rachel: Rendben, először nézzük a jelmezeket. Melyik párnak öltöznétek szívesen?

EllaAzIgaziHős: Cindernek és Ellának A druida hercegből. Nyilván.

Cinder458: Uncsi.

EllaAzIgaziHős: Mi van?!

Cinder458: Nekem az már lerágott csont. Hónapokig kellett hordanom azt a hülye jelmezt a forgatáson. Nem akarom, hogy mi legyünk Cinder és Ella. Csináljunk végre valami mást! Végül is erről szól a halloween. Hogy olyasvalakinek adhatod ki magad, aki máskor nem lehetsz. Mi mindig Cinder és Ella vagyunk. Még csak nem is hívsz a rendes nevemen!

EllaAzIgaziHős: Mert a Cinder aranyosabb.

Cinder458: Tőlem… De akkor sem öltözünk Cinderéknek halloweenkor.

EllaAzIgaziHős: Na jó, mit szólsz Hamupipőkéhez és a Szőke Herceghez? Az is nagyon cuki lenne.

Cinder458: És totál közhelyes, te nő! Ne már, ennél sokkal több eredetiség szorult beléd.

EllaAzIgaziHős: Rendben. Akkor szerinted minek kéne öltöznünk?

Cinder458: Orvosnak és szexi nővérkének. Szuper lenne!

EllaAzIgaziHős: Ugye csak viccelsz?

Cinder458: Most miért? Szerintem fantasztikus doki lennék!

EllaAzIgaziHős: És még rám mondod, hogy nem vagyok elég eredeti? Az orvos és a szexi nővérke a világ legközhelyesebb jelmeze.

Cinder458: De a legszexibb is. Ugyan, Ella, hova tűnt a kalandvágyad? Legyél a szexi nővérkém. Oh… nem is… én leszek a lakáj, te meg a szobalány.

EllaAzIgaziHős: Hadd tippeljek: egy szexi francia szobalányra gondolsz, fekete ruhában, fehér kötényben és neccharisnyában.

Cinder458: Van másmilyen szobalány is?

EllaAzIgaziHős: Nem öltözöm francia szobalánynak. Sem szexi nővérkének.

Cinder458: A strici és a prostija sem lenne rossz buli.

EllaAzIgaziHős: Álmaidban!

Cinder458: Fehérneműmodellek?

EllaAzIgaziHős: Na jó, lépjünk tovább. Mi a következő kérdés, Rachel?

Rachel: Öö… mi a kedvenc édességetek?

Cinder458: Minden, ami csoki.

EllaAzIgaziHős: Egyetértek.

Rachel: Ennyi?

EllaAzIgaziHős: Miért, van jobb a csokinál?

Rachel: Huh… rendben, csak nagyobb vitára számítottam.

Cinder458: Tényleg? Hogyhogy?

Rachel: Izé… Nem érdekes. Folytassuk: szeretitek a horrorfilmeket? Van esetleg kedvencetek?

EllaAzIgaziHős: Nem kötnek le annyira, mint egy jó kis romantikus film vagy egy fantasy, de azért elmennek.

Cinder458: Sokkal szórakoztatóbbak lennének, ha Ella normálisan reagálna rájuk.

Rachel: Hogy érted?

Cinder458: A horrorokon a csajok általában beparáznak, és végig beléd csimpaszkodnak. Megkérnek, hogy szorítsd őket erősen magadhoz, és az igazán ijesztő részeknél belefúrják a fejüket a mellkasodba. Összerezzennek és sikongatnak… meg ilyesmi. Ez a legjobb benne!

Rachel: És Ella nem ilyen?

EllaAzIgaziHős: Ha idáig süllyednék, bemosnék magamnak egyet.

Cinder458: Ella az a bizonyos csaj − tudod, miről beszélek, mindig van legalább egy a moziban −, aki nem bújik a pasijához, hanem egyenesen ül a székében, mindig a legrosszabbkor nevet, hangosan horkant, és kiabál, hogy az „idióta liba” a vásznon miért nyitja ki a bejárati ajtót, vagy miért rohan fölfelé a lépcsőn.

EllaAzIgaziHős: Nem vagyok ennyire vészes.

Cinder458: Egyszer pattogatott kukoricát dobált a vászon felé, ami mind az előttünk ülő srácon landolt. Kitessékeltek minket a teremből.

EllaAzIgaziHős: Jaj, ne már, halál béna volt az a film! Az embereket egyedül az szórakoztatta, amikor minket kidobtak. Visszatérve a kérdésedre, Rachel, attól függ, mennyire jó az a horror. A kör például tényleg rám hozta a frászt, rémálmaim lettek tőle.

Cinder458: Komoly? Ebben a pillanatban jöttem rá, mit fogunk csinálni ma este.

EllaAzIgaziHős: Nem nézem meg még egyszer azt a filmet.

Cinder458: De igen.

EllaAzIgaziHős: Kizárt. Az a lány tiszta para benne. Mondom: rémálmaim lettek tőle. Nem nézem meg. Bocs.

Cinder458: Nyugi, majd én elűzök minden pszichó csajt, aki megpróbál kimászni a tévéből. Ha elfelejtetted volna, én vagyok Cinder herceg: kitűnően bánok a karddal.

EllaAzIgaziHős: Nem.

Cinder458: Na, kérlek, hiszen halloween van. Legalább most az egyszer hadd nézzek meg egy horrort a barátnőmmel úgy, hogy az normális lányként viselkedik. Mellettem biztonságban leszel, Ella, ígérem. És gondoskodom róla, hogy ne legyenek rémálmaid.

EllaAzIgaziHős: Ó, igazán? És mégis hogyan, zsenikém?

Cinder458: Egyszerű. A film után elterelem a figyelmed valamivel, amitől garantáltan szexi álmaid lesznek.

EllaAzIgaziHős: Öö…

Rachel: Te jó ég… Nincs itt bent túl meleg?

EllaAzIgaziHős: Nagyon.

Cinder458: Akkor végeztünk is, ugye? Későre jár, és a nőmnek meg nekem sürgős dolgunk akadt.

Rachel: Hát… tulajdonképpen volna még pár kérdésem…

EllaAzIgaziHős: Szerintem jobb, ha befejezzük. Úgysem bírnánk vele, és gondolom, az interjúnak családbarátnak kell lennie.

Rachel: Öö… igen, igazad lehet. Oké, hát… akkor köszönöm, hogy benéztetek.

EllaAzIgaziHős: Mi köszönjük a meghívást.

Cinder458: Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés… Később még találkozunk, emberek. Olvassátok el a könyvet, rendben? Béke!

Cinder és Ella-extra 7. (interjú Ellával)

Miközben Brian éppen valamilyen szupersztáros teendőket intéz valahol, Ella a ,,Kávé, Könyvek és Kindle” bloggerével beszélget.

Szia, Ellamara! Megtiszteltetés, hogy eljöttél.

Én köszönöm a meghívást. Örülök, hogy itt lehetek.

Amióta a szerelmetek híre a jóképű Brian Oliverrel bejárta a sajtót, elég sokat vagy reflektorfényben. Milyen érzés? Kezded megszokni?

Az ismertség tényleg hatalmas változás az életemben, de Brian rengeteget segít, hogy átvészeljem. Nem mondom, hogy élvezem, de a kapcsolatunk megér ennyit. Nem tudom eldönteni, hogy mostanra kevésbé visel-e meg, amikor vadidegenek rettenetes dolgokat hordanak össze rólam, vagy egyszerűen csak belejöttem, hogyan kell figyelmen kívül hagyni… Ráadásul azzal, hogy nyíltan beszélek az élményeimről, segíthetek a hasonló helyzetben lévő embereknek, úgyhogy emiatt is megéri elviselni a reflektorfényt.

A baleseted rettenetes megrázkódtatás lehetett. Elvesztetted az anyukádat, nyolc hónapot töltöttél kórházban, harminchét műtéted volt egy év alatt, és nagyon fájdalmas gyógyuláson mentél keresztül. De már jobban vagy, igaz? Mit mondanál azoknak, akik a tiedhez hasonló szörnyűségeket éltek át?

Igen, már tényleg sokkal jobban érzem magam. Azt hiszem, a legfontosabb, amit másoknak üzenhetek, hogy bármilyen nehézséggel néznek is szembe, legyenek bátrak, és fogadják el a felkínált segítséget. Néha nehéz elismerni, hogy nem boldogulunk egyedül, és nem akarjuk, hogy mások gyengének tartsanak emiatt. De van, amiből egyszerűen nem lehet egyedül felépülni, és nem is szabad. A pszichiáterem nekem is vagy milliószor elismételte, hogy szükségem van támogatásra. Biztatott, hogy forduljak azokhoz, akik szeretnek, és engedjem, hogy mellettem álljanak. Ez olykor ijesztő, de tényleg segít a gyógyulásban.

Mi a helyzet a mostohacsaládoddal?

Nagyjából minden a régi, de azért napról napra javul a helyzet. Nem várhatunk csodát egyik pillanatról a másikra, viszont most mindannyian őszintén igyekszünk javítani a kapcsolatunkon, ezért biztosra veszem, hogy hamarosan igazi család lesz belőlünk.

Miközben a neten kutakodtam utánad, természetesen rátaláltam a blogodra (ami egyébként nagyon izgalmas), és olvastam a gyógyulásoddal és az apáddal kapcsolatos posztot. Milyen volt az a bizonyos terápiás beszélgetés, amin mindketten részt vettetek? És hogyan birkóztok meg a történtekkel?

Apámmal kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Amikor végül rászánta magát, hogy elmesélje, mi történt annak idején közte és anyám közt, megszakadt a szívem. Érte és magamért. Dühös vagyok, de bizakodó is. És most, hogy már jobban megértem őt, próbálok kevésbé ellenséges lenni vele. Apránként építjük újra a kapcsolatunkat, néha még vannak kínos pillanatok, de tudom, hogy szeret, és én is őt. Hosszú út áll előttünk, mégis hálás vagyok, hogy megint része az életemnek.

Mesélj egy kicsit a blogodról! Miért vágtál bele a blogolásba?

Hát mert ingyen könyveket akartam! Csak viccelek. Igazi könyvmoly vagyok, imádok olvasni. Sok bloggert követtem, és mindig, amikor kitettek az oldalukra egy-egy recenziós példányt valamelyik regényből, amire nekem még hónapokat kellett várnom… majd belehaltam az irigységbe! Plusz soha nem engedhettem meg magamnak, hogy annyi könyvet vegyek, mint szerettem volna. Úgyhogy elkezdtem blogot vezetni, és reméltem, sikerül annyi követőt gyűjtenem, amire a kiadók felfigyelnek, és könyveket küldenek, hogy írjak róluk értékelést. Nem gondoltam, hogy ennyire élvezem majd, de egy hónap után teljesen rákattantam a blogolásra!

Emlékszel még az első posztodra?
Igen, habár nem volt benne semmi extra. A Cinder-krónikáról írtam értékelést, de ez nem az a poszt, amit Brian olvasott, és ami miatt először írt nekem. Azt sokkal később tettem ki. Amikor elkezdtem blogolni, tényleg semmi mást nem csináltam, csak véleményt írtam a könyvekről, időbe telt, mire rájöttem, hogyan kell más témákról is posztolni. Szóval azok az első írások nem voltak különösebben izgalmasak, még nem találtam meg a hangomat.

Jöhet egy-két villámkérdés? Mély levegő, és… kezdjük: ki a kedvenc kortárs szerződ?

Simone Elkeles. A vonzás szabályai egyszerűen fantasztikus!

Az öt kedvenc könyved?

A Cinder-krónika 1., 2., 3., 4. és 5. kötete! ;)

A legemlékezetesebb blogpillanat?

Amikor Brian Oliver kitwittelte a Hosszú az út hazáig című filmjéről írt értékelésemet. Akkor még nem tudtam, ki ő valójában, azt hittem, véletlen, hogy egy ilyen hatalmas sztár rátalált a blogomra, és tetszik neki, amit írtam. Másik nagy élményem, amikor interjút készítettem L. P. Morgannel és Jason Cohennel A druida hercegről a FantasyConon. Az a videointerjú a mai napig a legnézettebb poszt a blogomon!

Mit csinálsz szívesebben esténként: bevackolod magad egy könyvvel, vagy filmet nézel?

Nehéz döntés. A filmtől és a könyvtől is függ, mert egyformán szeretek olvasni és mozizni. Amikor még nem ismertem személyesen Briant, és telefonon keresztül felolvasott nekem, az mindent vitt. De most, hogy együtt vagyunk, és a kanapén összebújva nézhetek vele filmet… hát… az nem semmi!

Cindert vagy Briant választod?

Az a legjobb, hogy ők egy és ugyanaz a személy, így nem kell választanom. Mindent megkaptam, amire vágytam!

Mi volt a harmadik tárgy, amit az étteremben felejtettél?

Hmm… A könyvemet, a kesztyűmet és a botomat hagytam ott. Habár a botomat aztán visszakaptam. De átvitt értelemben mondhatjuk, hogy a régi életemet is otthagytam akkor este, mert utána minden megváltozott.

És… végeztünk! Nagyon érdekes beszélgetés volt, de sajnos lejárt az időnk. Elköszönsz az olvasóidtól?

Köszönöm, hogy itt lehettem, örülök, hogy mesélhettem egy kicsit az élményeimről. És szeretnék köszönetet mondani az olvasóimnak! A támogatásuk rengeteget jelent, és az is biztos, hogy hála nekik sokkal érdekesebb az életem. Soha ne hagyjátok abba az olvasást!

Minden jót kívánunk neked, Ella, és kérlek, add át üdvözletemet Briannek!

Rendben, köszönöm!

Cinder és Ella-extra 6.

Brian és Ella a Mar & Mel bloggereivel beszélget. Mivel ez már a sokadik ilyen interjú, annyit legalább sikerült elérni, hogy Brian a tárgynál maradjon (többnyire), de meghazudtolni azért nem tudja magát. ;)

Mar & Mel: Annyira örülünk, hogy végre találkozhatunk a Cinder és Ella főszereplőivel! Köszönjük, srácok, hogy beugrottatok hozzánk dumálni.

Brian: Mi köszönjük a lehetőséget. Nagyon élvezzük ezt az egész blogturné cuccot.

Ella: Blogturné cuccot? Ez egy szakszó?

Brian: Most, hogy kitaláltam, már az. Simán megtehetem, te nő. Tudod, hogy igazi tendteremtő vagyok. ;)

Mar & Mel: Az egyszer biztos! Brian, mi neked és A Cinder-krónikának is nagy rajongói vagyunk. Annyira izgatottak lettünk, amikor megkaptad a szerepet. Milyen volt eljátszani a kedvenc könyvszereplődet?

Brian: Valóra vált álom. Még soha nem élveztem ennyire egyetlen munkámat sem, és soha nem dolgoztam olyan keményen, hogy élethűen alakítsak egy karaktert.

Mar & Mel: Ilyen helyzetben egy hozzád hasonló hatalmas rajongó biztos az idegeire ment mindenkinek a forgatáson, a rendezőtől kezdve a forgatókönyvíróig.

Brian: Az nem kifejezés! És még csak nem is szégyellem. De én legalább nem a sztárallűrjeimmel mentem az emberek agyára, mint Kaylee. Csak élt egy elképzelés a fejemben arról, milyennek kell lennie a filmnek, és nem bírtam elviselni, hogy bármit elszúrjanak benne. Esküszöm, csomószor láttam az apámon, hogy legszívesebben a puszta kezével ölne meg, amiért állandóan beleszólok a munkájába. De nem tehettem mást, végül is A druida herceg volt a tét!

Mar & Mel: Mi a legjobb abban, hogy Ella félig latin?

Brian: Először is a külseje. A bőrszíne és a szeme közti kontraszt miatt annyira gyönyörű, hogy szinte fáj ránézni. De magunk közt szólva azt imádom legjobban, amikor mocskos kis semmiségeket mond nekem spanyolul. Na jó, Ellát ismerve valószínűbb, hogy olyankor csak sérteget, de ahogy peregnek a nyelvéről a szavak… az állati szexi! Így már nem merem megtanulni a nyelvet, mert ha érteném, miket mond, odalenne a varázs.

Mar & Mel: Jaj, ez irtó romantikus! Ti ketten nagyszerű párost alkottok. Mesélj egy kicsit a megismerkedésetekről. Miért jó, hogy a neten történt?

Brian: Semmi pénzért nem cserélném el a megismerkedésünket! Rábukkantam egy blogra, ahol olyan könyvekről olvastam, amiket én is nagyon szeretek. És úgy éreztem, muszáj írnom egy rajongói levelet a bloggernek.

Ella: *felhorkan* Rajongói levelet?! Szóval te annak nevezed?

Brian: *Ellára vigyorog* Mindenesetre ahhoz eléggé tetszett, hogy egy szerelmes levéllel válaszolj. A többi már történelem.

Ella: Ne is figyeljetek rá, azt sem tudja, mit beszél! Küldött egy levelet a szerkesztőnek, amiben őrültnek nevezett. Mire válaszul megírtam neki, hova dugja föl a levelét.

Brian: *nevet* Mondom: a többi már történelem. Az volt a legjobb a kapcsolatunkban, hogy nem ismertük egymást személyesen. Életemben először önmagamat adhattam, és nem kellett azon aggódnom, hogy Ella magamért kedvel-e, vagy csak mert gazdag, híres és jóképű vagyok. Plusz mindig őszintén megmondta a véleményét. Rajta kívül senki nem mer vitázni velem. Hát csoda, hogy belezúgtam, miután elolvastam a levelét?

Ella: Ez igaz. A srác él-hal egy jó kis vitáért. Esküszöm, nem színésznek, hanem politikusnak kellett volna mennie! Amúgy én is örültem, hogy mindig őszinték vagyunk egymással, de mivel nem tudtam a hírnevéről, kezdettől vágytam rá, hogy találkozzunk. Igaz, ha ez túl hamar bekövetkezik, valószínűleg soha nem ismerem meg Brian igazi énjét, amit a legtöbb ember elől rejteget. Ami nagy kár, mert a személyisége a külsejénél is fantasztikusabb.

Brian: Ahh! Köszi, bébi. De meg kell mondanom, én egyformán értékelem a külsődet és a belsődet. *ördögien vigyorog* Különös tekintettel bizonyos külső testrészeidre.

Ella: Brian!

Brian: A szemedre gondoltam, Ella! Gyönyörű a szemed. Jesszus, te nő, és még rám mondod, hogy piszkos a fantáziám…

Mar & Mel: Öö… oké… szóval… Ella, sok chilei olvasónk van. Az anyukád odavalósi, igaz? Szeretnél egyszer ellátogatni az országba? Vagy Latin-Amerika más részeibe?

Ella: Hát persze! A világon mindenhova szeretnék elutazni, de Chilébe mindenképp. Az anyukám és a családja Concepcionból jött az Államokba, amikor anyu tizenkét éves volt, szóval sok mindenre emlékezett a szülőhelyéről. Rengeteget mesélt a városról, és egy csomó képet is mutatott. Varázslatos helynek tűnik. Igen, feltétlenül szeretnék egyszer eljutni oda.

Mar & Mel: Milyen tanácsot tudnál adni nekünk, mint egyik blogger a másiknak?

Ella: Kérjetek meg egy híres színészt, hogy népszerűsítse a blogotokat. Csak viccelek. Habár az tényleg segít. ;) Most komolyan: az a legjobb, ha önmagatokat adjátok a posztjaitokban. És ha az olvasók úgy érzik, mintha személyesen ismernének titeket, az kiemel az összes többi blogger közül, akit követnek.

Mar & Mel: Köszönjük. És hadd mondjuk el, hogy fantasztikus az oldalad. Annyira viccesek a posztjaid! Főleg most, hogy nyilvános lett a kapcsolatotok Briannel. Elképesztően szórakoztatóak vagytok együtt. Milyen érzés egy ilyen sráccal járni? Mármint egy hírességgel. Biztos nehéz és hihetetlenül csodás egyszerre. ;)

Ella: Nehéz szavakba foglalni. A hírnév tényleg nagyon-nagyon szokatlan, és sokszor elég fárasztó, de azt hiszem, a tudat, hogy évekig ismeretlenül chateltem egy ilyen pasival, jobban letaglóz, mint az, hogy filmsztár. Úgy értem, nekem Cinder mindig egyszerűen csak Cinder volt. Most meg néha ránézek Brianre, és hirtelen belém hasít, hogy te jó ég, ez a srác egész idő alatt a legjobb barátom volt.

Mar & Mel: Tervezed, hogy valahogyan megpróbálsz segíteni azoknak, akik hozzád hasonló szörnyűségeken mentek keresztül?

Ella: Igazából már el is kezdtem. Nemrég tartottam néhány nyilvános beszédet az élményeimről, és újabb szereplésekre is felkértek. A Kenneth Long Show-val kezdődött: A druida herceg bemutatója után Briannel meghívtak minket a műsorba, és miután elmeséltem a történetemet, rengeteg felkérést kaptam különböző szervezetektől, hogy osszam meg az emberekkel, miken mentem keresztül. Legjobban az lepett meg, mennyire élveztem az egészet. Eleinte attól féltem, túl ideges leszek, ha közönség előtt kell szerepelnem, de Brian meggyőzött, hogy ez sem sokban különbözik attól, amikor megosztom a blogon a gondolataimat. Igaza volt.

Brian: Persze hogy igazam volt. Ella tarolt. Az emberek úgy bömböltek, mint a kisbabák. Ellamara egyszerűen bámulatos nő.

Ella: *elpirul* Csak boldoggá tesz a tudat, hogy a történetem esetleg segíthet másoknak megbirkózni a saját nehézségeikkel. Így legalább valami jó is kisül a tragédiámból. Mármint Brianen kívül, természetesen.

Mar & Mel: Ez nagyszerű! Biztosra veszem, hogy rengeteg embernek segítesz ezzel. Ránk legalábbis nagy hatással volt a történeted. Köszönjük, hogy eljöttetek, élmény volt veletek beszélgetni. Minden jót kívánunk Brian következő filmjéhez és a kapcsolatotokhoz!

Cinder és Ella-extra 5. - interjú Briannel

Britának, a Bonjour Y’all bloggerének valamilyen csoda folytán sikerült egy teljes interjú erejéig nyugton tartania Briant. Sőt azt is elérte, hogy ne térjen el a tárgytól, és tényleg a kérdésekre válaszoljon! :-)

Köszönöm szépen, hogy vállaltad az interjút, Brian. Bevallom, alig bírok magammal az izgalomtól. Nagy rajongód vagyok, amióta csak eljátszottad Kyle Hamiltont az Sz mint Szűzben. Mondd, találkoztál valaha az igazi Kyle-lal és Valerie-vel?

Ugyan már, én köszönöm a lehetőséget, Brita. Szeretek a rajongóimmal találkozni, és örülök, hogy tetszett a film. Bevallom, kicsit nehezemre esett Kyle-t alakítani. Ismerem személyesen a srácot, és ki nem állhatom. Tisztára el van szállva magától, és bármit megtenne egy kis médiafelhajtásért. A hozzá hasonló alakok miatt olyan rossz a celebek híre. De azt el kell ismernem, hogy a sztorijuk tényleg jó, örülök, hogy szerepelhettem a filmben. Valerie erős, csodálatra méltó nő; nem találkoztam még vele, de szeretnék. Ha másért nem, hogy megkérdezzem, mit lát Kyle-ban…

Nehéz eldönteni, melyikőtök sztorija jobb: Kyle-é és Valerie-é, vagy a tied és Elláé. Amúgy én is a neten ismertem meg a férjemet, úgyhogy mindig szívesen hallok olyan boldog párokról, akik így jöttek össze. Pontosan mikor jöttél rá, hogy szereted Ellát?

Simán lemossuk Kyle-t és Valt! (Bocs, Val.) Most komolyan: a mi történetünk Ellával mindent visz. Amúgy nagyon klassz, hogy a neten ismerted meg a férjed, Brita. Az ilyen kapcsolatokat általában nem tartják sokra, de szerintem jó, hogy a neten önmagad lehetsz. Nem hiszem, hogy a kezdeti anonimitás nélkül valódi, mély kapcsolat alakulhatott volna ki köztünk Ellával. Jó tudni, hogy önmagamért szeret. És nem kétlem, hogy így van. Ahogy én is önmagáért szeretem. Igen, így igaz: beleszerettem egy lányba, akivel addig soha nem találkoztam. Már akkor megtetszett, amikor válaszolt a levelemre. Aztán belezúgtam. De csak akkor tudtam meg, milyen sokat jelent nekem, amikor hirtelen eltűnt. Hatalmas, tátongó űrt hagyott az életemben. Amikor elvesztettem őt, az olyan volt, mintha kitépték volna a szívemet. Akkor jöttem rá, hogy őszintén, igazán szeretem. Amikor újra felbukkant az életemben, az kész csoda volt, és tudtam, bármit megteszek, hogy megtarthassam.

Most, hogy összejöttetek, mi a legnagyobb változás az életedben?

Hogy le kell hajtanom a vécéülőkét. Időnként elfelejtem, és ez megőrjíti Ellát. Néha szándékosan fent hagyom, csak hogy bosszantsam. Olyankor úgy néz rám, mint egy… na mindegy, hagyjuk. De ne mondd el neki, hogy direkt csinálom, oké? Viccet félretéve: a legnehezebb az állandó aggódás. Ellával az érzéseink, a kapcsolatunk stabil, viszont mindkettőnk élete zűrös, persze hogy aggódom érte. Még mindig előfordul, hogy bántó dolgokat vágnak a fejéhez − idióta emberek mindenhol vannak −, és ez pokolian dühít! Ella valahogy sokkal könnyebben lerázza magáról a sértő megjegyzéseket. De nem tehetek róla, nem bírom elviselni, hogy bárki is bántsa. Folyton próbálom védeni, pedig tudom, hogy erős, és képes vigyázni magára. Esküszöm, mostanra fekélyem lett az idegességtől. Tuti, hogy egyszer én is az a fajta apa leszek, aki fegyverrel a kezében fogadja a lánya fiúit.

Mesélnél egy kicsit a legfrissebb munkádról?

Persze. Nemrég fejeztük be a kedvenc rendezőm, Zachary Goldberg új filmjének, A Vörös Pimpernelnek a forgatását. Én alakítom Sir Percyt. Ez olyan élmény volt, amit soha nem felejtek el, a film egyszerűen fantasztikus lesz! Jövő hónapban pedig elkezdjük forgatni A Cinder-krónika következő részét. Alig várom, hogy megint belebújhassak a jó öreg Cinder bőrébe. És Ella is teljesen bezsongott, mert ott lehet a forgatáson. Hetek óta másról sem beszél.

Az eddigieken kívül van olyan kedvenc regényed, amit nagyon szeretnél, ha megfilmesítenének? És ha igen, mi lenne az álomszereped benne?

Hát Cindernél nincs jobb, ez egyértelmű. Ő az örök kedvencem. De Sir Percyt eljátszani is valóra vált álom volt, úgyhogy igazán nincs miért panaszkodnom. Viszont ha választhatnék még valakit, az mindenképp Monte Cristo grófja lenne. Remek történet, mesés szerep. A gróf összetett jellem, akinek sok különböző oldala van, meg úgy egyáltalán menő arc. Na az tényleg jó buli lenne!

Még egyszer köszönöm, hogy időt szántál ránk. Van más is, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

Én köszönöm, hogy itt lehettem. Sajnálom, hogy Ella nem ért rá, de az apjával van programja, és nem tudott időben elszabadulni. Mindenesetre mindenkit üdvözöl. Ja, igen: vegyétek meg a könyvet, emberek. Találkoztam a szerzővel, és ez a Kelly nagyon jó fej, keményen dolgozott, hogy ilyen klassz sztorit hozzon össze nekem!

Cinder és Ella-extra 4. - egerek, tökök és egyéb mellékszereplők

Kelly kedvenc mellékszereplői segítségére is számított a könyv népszerűsítésében, és ők boldogan vállalták, hogy beszélgetnek a regényről Lisa blogján. Mondjuk, arra szerintem egyikük sem gondolt, hogy ennyit fognak... khm... tökölni. Szegény Rob! :-)))

Vivian: Sziasztok! Vivian Euling vagyok, Ella legjobb barátnője. Ő pedig Rob Loxley, Ella…

Rob: Barátja.

Vivian: Aha. Szóval te ezt annak neveznéd?

Juliette: *vigyorog* Rob bonyolult srác, de mi ilyennek szeretjük. Amúgy sziasztok! Juliette Coleman vagyok, Ella mostohatestvére. Mármint az egyik a kettő közül.

Vivian: A jó mostohatestvér.

Juliette: Úgy érted, a bámulatos! Ja, és csak hogy tudjátok, utálom, hogy a mesében csomószor rondának neveznek minket. Nem vagyok ronda! Amúgy a Hamupipőke-feldolgozásokban a legtöbb nővér egyáltalán nem csúnya. Megan Dodds például, aki az Örökkön-örökkében játszotta az egyik mostohatestvért, egyszerűen gyönyörű. Szóval miért mondják ránk állandóan, hogy ronda? Ez nem okés.

Rob: Szerintem ez inkább jelképes. A jellemük ronda.

Juliette: *a szemét forgatja*

Vivian: Jaj, ne már, Juliette! Tudod, hogy Rob nem rád értette. Általánosságban beszélt a Hamupipőke-feldolgozásokról.

Rob: Ami azt illeti, Anára gondoltam.

Vivian: *horkant*

Juliette: *sóhajt* Na ja. Azt nem lehet mondani, hogy sokat javít a mostohatestvérek megítélésén. De higgyétek el, hogy nem olyan rossz ember ő, srácok! Komolyan. Csak… nehéz időszakon megy keresztül.

Vivian: *megint horkant *

Rob: *felvonja a szemöldökét *

Juliette: *újra felsóhajt* Oké, inkább ne beszéljünk Anastasiáról. Amúgy is a könyvről kellene dumálnunk.

Vivian: Hurrá! Imádom ezt a regényt! Az a fantasztikus megtiszteltetés ért, hogy én játszhatom benne a tündérkeresztanyát. Segítek Ellának kicsípni magát, és elviszem a bálba, ahol találkozik a hercegével. Annyira buli!

Juliette: Öö… hát igazából az én érdemem, hogy Brian és Ella találkoznak. Tőled kapta a ruhát, de nekem köszönhetően jut el a bálba, szóval szerintem mindketten tündérkeresztanyák vagyunk.

Vivian: Csak nem akarsz a ronda mostohatestvér lenni.

Juliette: Mert nem is vagyok az!!! Ana a ronda mostohatestvér!!!

Vivian: Tény, hogy tökéletesen alakítja a szerepét.

Juliette: Oké, mivel nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem vagyok ronda mostohatestvér, és mert én mutatom be egymásnak Briant és Ellát, szerintem mindkettőnknek kijár a tündérkeresztanya cím. Csipkerózsikánál is bevált. Neki három volt.

Vivian: Jól van, rendben, lehetsz te is tündérkeresztanya. *Robra vigyorog* Ezek szerint te vagy a harmadik.

Rob: *megint felvonja a szemöldökét*

Vivian: Vagy várjunk csak: tulajdonképpen Rob kicsoda a sztoriban?

Rob: Ella barátja.

Vivian: Jó, jó, de a Hamupipőkében. 

Juliette: Hát ő Jackie.

Vivian és Rob: Kicsoda?

Juliette: Nem emlékeztek? Hamupipőkének volt két egér barátja a Disney-rajzfilmben: Jackie és Guszti.

Vivian: *nevet* Szerinted Rob az egér?

Juliette: Aha. Meg a kutya és a tök is.

Rob: A tök???

Juliette: Gondolj bele: te vittél el minket a bálba. A kocsid volt a hintó, és te vezettél, szóval te voltál a kocsis, aki a rajzfilmben egy kutya. És te vagy az egér, Ella barátja, aki… 

Vivian: *horkant*

Juliette: …aki mindig mellette áll. Kezdettől szeretted, és tartottad benne a lelket, amikor a családja gyötörte. De ha jobban örülnél egy emberi példának: te vagy a fura barát, aki Zorrónak öltözik a Hillary Duff-filmben, vagy a meleg barát Robin Palmer Cindy Ellájából.
Rob: Na ne már…

Vivian: *nevet*

Juliette: Nem kell szó szerint érteni, Rob.

Vivian: Juliette jól mondja, tényleg te vagy az egér a sztoriban. A legjobb fiú barát. A legtöbb Hamupipőkének van ilyen. Az Elátkozott Ellában például az a manó ügyvéd. Shreknek meg ott van Szamár.

Rob: Először egér voltam, most meg már Szamár?!

Juliette: Mázli, hogy ez egy kortárs feldolgozás, igaz?

Rob: Kíváncsiak vagytok, kit játszom a könyvben? Majd én megmondom: a lúzert! Aki jól megszívja, amikor felbukkan a hülye herceg, és lenyúlja a lányt, akit szeretek. És csak mert fontos nekem Ella boldogsága, jó képet kell vágnom a dologhoz, különben mindenki szemétnek tartana. És mi a jutalmam? Két pszichó csaj, akik szerint egy rágcsálóhoz hasonlítok. Tudjátok mit? Most jövök rá, hogy nem is bírom annyira ezt a könyvet. Egy másikba akarok bekerülni!

Juliette és Vivian: *döbbenten pislognak egymásra*

Juliette: *odasúgja Viviannek* Életemben nem hallottam még egyszerre ennyit beszélni.

Vivian: *bólint, és visszasuttog* Szerinted is szexi, amikor duzzog?

Juliette: Abszolút. Mondjuk, Rob mindig szexi.

Rob: *szájtátva bámul Vivianékre*

Juliette: *megveregeti Rob térdét, és együtt érzőn mosolyog rá* Ne izgulj, Rob Loxley. Mindenki imádni fog, aki elolvassa a regényt. És lefogadom, hogy van valahol egy lány, aki pontosan olyan hősre vágyik, mint te − sőt majd meghal, hogy végre megismerjen.

Vivian: Az tuti. Nem lennék meglepve, ha várna rád egy modern tündérmese, amit talán hamarosan meg is írnak… 

Rob: *szúrósan mered a két lányra, de aztán lehiggad* Felőlem… Csak nehogy ti legyetek a tündérkeresztanyáim.

Vivian: *a szemét forgatja* Juliette és én fantasztikus tündérkeresztanyák vagyunk. Cinder és Ella története pedig egyszerűen elképesztő. A szerelmüket még nemzedékek múlva is emlegetni fogják. 

Juliette: Aha. És mindez nekünk köszönhető. Egyszerűen csúcsszuperek vagyunk!

Vivian: És a könyv is csúcsszuper. Mindenki feltétlenül olvassa el. Most azonnal. Köszönjük, hogy benézhettünk a blogra!

Juliette: Annyira jó buli volt!

Rob: Ja. Egy élmény…

Vivian: Fel a fejjel, Szamár. Ismerd el, hogy jól szórakoztál.

Rob: *sóhajt* Csak olvassátok el a könyvet, emberek. 

Teen Wolf tag

Egy Teen Wolf taggel készültem nektek. A kérdéseken egy picit változtattam, de a zöme megmaradt eredetinek.

1. Ki a kedvenc szereplőd?
~ Sokáig Stiles volt, de már nem ő. Kezdtem megunni a karakterét és amikor bekerült a képbe Theo Raeken ő lett a nagy kedvencem és még most is az. Érdekes karakter és nem is néz ki rosszul. A másik kedvencem Brett. Sajnálom hogy olyan keveset szerepel.


2. Ki a kedvenc párod?
~ Egyértelműen Hayden és Liam párosa.

3. Miért kezdted el nézni a Teen Wolf-ot?
~ Elsőnek a tévében láttam meg ezt a sorozatot és nagyon tetszett. Akkoriban nagyon farkas mániás voltam és így léptem először kapcsolatba a sorozattal. Az elején még szinkronnal néztem, de aztán rájöttem hogy felirattal és eredeti nyelven sokkal élvezetesebb, így a mai napig felirattal nézem. Higyjetek nekem így sokkal jobb. A szinkron hangok nem adják vissza azt az élményt, amit a színészek eredeti hangja nyújt.


4. Melyik volt a kedvenc részed?
~ Mindegyik évad számomra más élményt nyújtott, de még nem volt olyan rész ami különösen jobban tetszett volna, mint a többi. Viszont a mostani 5.évad minden egyes része izgalomban tart és alig várom a folytatást minden egyes héten.


5. Mi volt az első benyomásod a Teen Wolf-ról?
~ Nem nagyon emlékszem, de valami olyasmi lehetett, hogy "Úristen! Nekem ezt néznem kell!"


6. Scott vagy Stiles?
~ Scott. Mint már említettem Stiles kiesett nálam a kedvencek közül.  Amúgy láttátok már "Scott" tetoválásait? Irtó szexik!

7. Theo vagy Parrish?
~ Mindkettő!!!!!!!!!!

8. Lydia vagy Malia?
~ Lydia egyértelműen. Malia nem áll olyan közel a szívemhez és nagyon ajánlom neki, hogy ne nézze ki magának Theo-t! Egy Banshee számomra sokkal jobban érdekes, mint egy újabb vérpréri, ami ha úgy vesszük vérfarkas csak kisebb.

Ennyi lett volna ez a tag. Remélem azért tetszett. Ha van kedvetek ti is csináljátok meg és küldjétek el nekem. Kíváncsi vagyok a válaszaitokra :)

Jessica Park: Flat Out Celeste- Celeste bolondulásig

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.

De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.

Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.

Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Két dolog miatt kezdtem el a könyvet. Az egyik az, hogy kíváncsi voltam Celeste sztorijára, a másik pedig az, hogy furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi lett Julie-val és Mattel. Ennek függvényében kezdtem el olvasni. Már a legelején szembesülnöm kellett avval, hogy Julie és Matt szakítottak, nem állták ki a távolság próbáját. Nagyon szomorú lettem, mivel nagyon imádtam Mattet, aki csak Julie oldalán tudott igazán boldog lenni és ennek már rég vége.

Celeste 18 éves végzős gimis, akinek nincsenek barátai, Fotó Finn a múlté, egyetemet kell választania és még sosem volt szerelmes. Nem élte át a szerelemmel járó kínokat, de ami késik az nem múlik. Ugyebár?

Celeste saját magát is különcnek tartja, nem is tesz semmit, hogy a többiek elfogadják. Igazán nem is akar már kapcsolatokat létesíteni a suliból senkivel, mivel nemsokára úgyis egyetemre megy és nem lenne értelme elkezdeni a barátkozást. Csak a tanulásnak él s próbál bekerülni egy elit egyetemre, de egy unalmasnak tűnő előadása után egy csoporttársa megváltoztatja eddigi felfogását az életről, amikor elkezd beszélgetni vele. Ezáltal megmutatva, hogy milyen is lehetne, ha Celeste végre kimászna a házából és megmutatná magát a világnak. A jógaóra és az éneklés nem rossz kezdőlöket, de az igazi áttörés az e-mailek és SMS-ek váltása egy bartonos másodévessel, akinek az a feladata, hogy Celeste-nek bemutassa az egyetemét, felkínálva a lehetőséget, hogy ő is jelentkezzen oda és legyen a Barton Egyetem diákja. Ki tudja még simán lehet, hogy az lesz, mivel nem igazán döntötte még el, hogy hova tovább. Ahogy egyre többet tudnak meg a másikról úgy kezdenek egymásba szeretni, és ezt még a furcsa első találkozás sem tudja elrontani, amit tekinthetünk az éttermi véletlenszerű találkozásnak vagy azt is, amikor Justin felbukkan Celeste-éknél. Jut eszembe annyira örülök, hogy Erin végre kilábalt a depresszióból és megpróbál újra normális lenni, de azért az étel különlegességeit nem kóstolnám meg.

Justin a maga ügyetlenségével, hiperaktivitásával és furcsaságával teljesen levette Celeste-t a lábáról és ez nagy szó, mivel Justin előtt az égvilágon senki se tetszett még egy kicsit se a lánynak. Az első randijuk nem éppen úgy sikerül, ahogy kellene, de pont emiatt volt tökéletes. Ami ennél tökéletesebb volt az az első csókjuk. Hihetetlenül cukinak tartom, hogy mi mindent meg nem tett Justin csak amiatt, hogy levegye Celeste-t a lábáról, megadja neki a tökéletes első csók élményét. Persze semmi sem tart örökké és lassan Justinnak is vissza kell térnie San Diegóba az egyetemre, de ez sem teheti tönkre a jónak induló kapcsolatukat. Kellő Old Fashioned elfogyasztása hihetetlenül fel tudja ébreszteni az emberben a kalandvágyat és az őrültségi szintet, de ha nincs Matt és az alkohol, akkor talán minden másképp alakult volna és Celeste sosem veszi rá magát a repülésre és arra, hogy meglátogassa Justint. Lehet, hogy nem következett volna be az együttalvás.  Matt még mindig cuki és nem próbálta meg tönkretenni Celeste ígéretes kapcsolatát, ahogy azt minden báty tenné. 

Celsete számára Justin az, aki elővarázsolta a házából, miatta képes volt kiállni a világ elé, végre lettek barátai és nem szalasztotta el az ígéretes dolgokat. Elkezdte élni az életét és nem csak létezett, hanem ténylegesen elkezdett élni. 

Persze semmi sem tart örökké és Celsete bebeszéli magának, hogy ő csak nyűg a fiúnak, visszafogja őt. De nem, mert ha két embernek együtt kell lennie, akkor együtt is lesznek és erre sikerült Celeste-nek még idejében rájönnie, hogy visszaszerezze Justint, aki nem mondott le róla. A végére Matt is összeszedte magát és végre feltette azt a bizonyos kérdést, amit minden lány hallani akar. Neki talán még én is igent mondanék.

Ez a könyv több, mint egy egyszerű szerelmes történet, de azt meg kell jegyezzem, hogy Justin és Celeste irtó cukik együtt. Megtanít arra, hogy a múltat el kell engedni, nem szabad, hogy a boldogság útjába álljon, bármennyire is fájdalmas ez. Hagyni kell, hogy a múlt csak úgy elmúljon és a jelenre kell koncentrálni, ahol nagyon sok kiaknázatlan lehetőség várhat ránk, ha nem hagyjuk, hogy a múlt terhe elnyomja ezeket a lehetőségeket. 

Kedvenc idézeteim:

"Éld az életedet, amit elképzeltél magadnak." ~Celeste

"Nincs nagyobb teljesítmény, mint önmagunknak maradni egy olyan világban, amely folyamatosan próbál minket másmilyenné tenni." ~Justin

"Mégis ki a fene állapítja meg ezeket a mércéket, mi? Kinek van joga megmondani, hogy milyennek kéne lennünk? És mégis hogyan merészeli bárki is azt éreztetni veled, hogy nem pont úgy vagy jó, ahogy vagy? Ez elfogadhatatlan."

"– Van rá esély… tudod, nem lehetséges, hogy talán, esetleg… belezúgtál a srácba? 

– Tessék? Nincs nekem időm belezúgni senkibe."

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Bele lehet zúgni valaki állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.

Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van,

két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Meglepő módon néhány óra alatt befejeztem. Szinte faltam a sorokat, az oldalakat és a fejezeteket. Ez az első On Sai regényem, igaz hogy megvan a Scar, de még nem volt időm elolvasni. Ha az is olyan jó, mint az Apa, randizhatok egy lovaggal?, akkor tuti, hogy nagy kedvencem lesz. Sajnálom, hogy csak most talált rám On Sai írása, hiszen nagyon jól meg lett írva és minden téren precízen van minden egyes részlet kidolgozva és élvezetes az egész regény. Már a megjelenéskor elakartam olvasni, de ez csak most sikerült. A romantika, a fantasy és a sci-fi zseniális kombinációja ez a regény. A borító is lenyűgöző, bár a kék virágokat nem értem, hogy mit takarnak. A kard az okés Kósza miatt. De a virág? számomra rejtély, de ettől függetlenül nagyon tetszik. A többi minta közül is ez az abszolút kedvenc és örülök, hogy ez lett a végleges borító. A kék és fekete, mint színkombináció mindig is jó páros volt és itt is megmutatja, hogy igen, ez így szinte tökéletes, nem kell rajta változtatni.

A történet is olyan szinten jól lett megírva, hogy alig tudtam letenni. Beszippantott. Mia Anne mint főszereplő nagyon szimpatikus és minden rezdülését, megpróbáltatását át tudtam érezni, mert valósághű volt, nemcsak fikció. A sci-fit sose szerettem annyira, a Star Wars-t eleve utálom, de itt ebben a regényben még ez is jó volt. Mármint a sci-fi szál. Teljesen el tudtam fogadni és ez szerintem egy nagyon fontos egy írónál, hogy úgy tudja megírni a történetet, hogy az hiteles legyen, akár valósnak is tűnhet. És ebbe még a technológiát is belevonta, ami azért valóságosabbá tette, mint Kósza világa, ami mágiával átitatott.

Tetszett, hogy Mia Anne álmában "találkozgatott" Kószával és igaznak bizonyulhat az, hogy az álmok néha valóra válhatnak. Mia Anne álma mindenesetre. És talán Kósza álma is, mivel a kezdeti ellenségeskedés tudjuk jól, hogy sokszor átcsaphat szerelembe és nem titok, hogy a legtöbbször bizony át is csap abba.

A szereplőket tekintve bogdányit utáltam a legjobban, míg Amon professzort az elején nem értettem, hogy tud ilyen lenni mégis, de örülök, hogy végbe ment nála egy változás, ami nagyon pozitívan hatott a karakterére. Nem meglepő módon Kósza lovag a kedvenc szereplőm. Nemcsak kedves, de a szíve is a helyén van. Plusz pont nála, hogy elviselte a sok kis vörös cicus megjelenését. És örülök, hogy a kezdeti dac elmúlt és meglátta a szerelmet, ami eddig is a szeme előtt volt. Annyira jók együtt Mia Anne-nel, azt hiszem új kedvenc szerelmespárom is született. 

Mia Anne egy olyan tini, akinek eddig is elég sok mindenen kellett keresztülmennie, de az igazi problémák még csak ezután jönnek és hősiesen helyt áll. Maga elé tudja helyezni a célt és kitart mellette, nem számít, hogy ez jó lesz e neki vagy nem, ő csak csinálja és emiatt irigylem is meg büszke vagyok rá. Ezaz csajszi, semmi sem állíthat meg!

A többi lovag is szimpatikus Kószán kívül, főleg Táncos. Igazi jó barát lehet, aki senkit soha nem hagy cserben. Kár, hogy manapság kevés az ilyen ember.

A dólények létezése számomra egyben vicces is meg fantasztikus elemnek is tartom. Eddig még nem találkoztam velük. On Sai képzeletereje nem ismer határokat. És ez nekem személy szerint baromira tetszik. Több ilyen író kellene. A történetben nagy szerepe jut a MondoConnak is, ez egy olyan esemény, amire mindig is kiváncsi voltam, de eddig nem volt alkalmam elmenni rá. Talán idén sikerül.

Úgy igazából egy negatívumot tudok csak kiemelni, a végét. Valamiért nem tetszik nekem. Hurrá, megmenekült az emberiség, de akkor is szegény Mia Anne. Elvesztette az önállóságát, a jövőt, de szerencsére Kószát nem, hiába hitte azt. Ha nincs ő Kósza már rég halott, az is, de csak a saját világában, nem Mia Anne-be. És persze ez a negatívum is elszáll az utolsó pár oldalnál hála Kószának és On Sainak a happy endért.

Kedvenc idézetek:

"– Látod, ez a csók. Remélem, érted a különbséget – vigyorgott pimaszul a lovag. – Ha nem, akkor később szívesen elmagyarázom újra… és újra." 

"Kósza meglepetten fordult hátra. Aztán rögtön zavarba is jött, ahogy tudatosult benne, hogy Miah’En szeme megrebben. Az ő félmeztelen mellkasa hatott rá így, látszott, hogy erősen próbál nem odanézni. 

Kósza nyelt egyet, a lány a pimaszságánál csak egy dologgal tudta jobban zavarba hozni, az ilyen szende rezdüléseivel. 
– Tényleg nincsenek lovagok? Akkor ki menti meg a gyengéket és védteleneket? 
– Senki – sóhajtott a lány, és esdeklőn megragadta a karját. – Figyelj, segítened kell! Nagy bajban vagyok! 
Pontosan olyan könyörgő szemmel nézett rá, mint az élőholtak támadásakor. Kósza féloldalas mosolya akaratlanul felvillant: 
– Éjjel van, és egy félmeztelen férfival vagy egy szobában. Ez szerintem is kimeríti a baj fogalmát."

"A hullabűvölő egy perc múlva felnézett, arcáról sütött a kimerültség: 
– Kell a véred! 
– Micsoda?! Hé, elég ronda vagy Edwardnak!"

Sara Raasch: Hó mint hamu

Megtört szívű lány

Ádáz harcos

Leendő hős

Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán?

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat.

Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt.

Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Már nagyon sok jót hallottam és olvastam erről a könyvről és úgy voltam vele, hogy nekem is mindenféleképpen el kell olvasnom és értékelést írni róla. A Twister Mediának köszönettel tartozom, amiért én is elolvashattam és bejegyzést írhatok róla.

Eddig is szerettem azokat a könyveket, amik egy teljesen új világba kalauzolnak minket és imádtam azt a világot, amit Sara megalkotott. Minden bizonnyal szívesen élnék ebben a világban, de azt még nem döntöttem el, hogy egy Évszak-királyságban vagy egy Ritmus-királyságban. Abban biztos vagyok, hogy nem szívesen lennék tavaszföldi.

Már olvasás előtt lenyűgözött a borító, mert hihetetlenül jó lett és szerintem hűen tükrözi a könyv tartalmát. Amíg nem olvastam el nem igazán tudtam hova tenni a borítót, mert igaz, hogy az elejétől fogva tetszik, csak ekkor még nem voltam képben a történettel. Igazi öröm számomra, hogy maradt az eredeti borító, mert igazán szuper lett a tavasz és tél kontrasztjával.

Maga a történet elvarázsolt, amin nem is csodálkozom, hiszen Sara egy igazán elbűvölő személyiség, ha láttátok a videóját, akkor értitek, ha nem, akkor a bejegyzés végén megtaláljátok. Nagyon cuki írónő.

Szóval, a történet. Szerintem megvan benne minden, ami egy igazán jó fantasyhoz kell. Tele van akcióval, szorult helyzetekkel, amikor drukkolhatsz Meirának, hogy nehogy baja essen. Igazán gördülékennyé maga Meira teszi a cselekedeteivel és érzéseivel. Mindig is szerettem az olyan főhősnőket, akik erősek, sose adják fel a reményt és hisznek abban, hogy eljöhet még egy jobb világ.

Tisztelem azért a télországiakat, hogy nem adták még fel egészen és remélik, hogy eljön számukra az új világ, amikor is Télország régi pompájában ragyoghat. Újra olyan lehet, mint Tavaszföld támadása előtt, amikor is nem kellett menekültekként élniük vagy rosszabb esetben munkatáborokban tengetni az idejüket Tavaszföld alárendeltjeiként.

Tavaszföld támadását követően csak egy maroknyi télországi tudott elmenekülni, többek között Meirával és Matherrel. az elején még biztosak lehetünk benne, hogy Mather Télország reménysége, de ahogy halad előre a történet ebben már nem lehetünk 100%-osan biztosak. Sir valami miatt csak félti és visszafogja Meirát és az nem indok, hogy lány.

Télország reménysége Matherben van, de ahhoz, hogy használni tudják a téliek erejét, varázslatát női örökösre lenne szükség, ami nincs. Itt merült fel nekem először, hogy talán nem is Mather az örökös. A másik jel az volt számomra, hogy Hannah nem őt "látogatta" meg álmában, hanem Meirát. Most vagy igazam van és Meira az igazi örökös, vagy tévedek és tényleg Mather az. Megtudhatjátok, ha elolvassátok ezt a könyvet.

Meira érzései, amik Matherhez kötik tényleg csak plátói lehet, hiszen egy örökös nem igazán mutatkozhatna egy közrendűvel. Mather testesíti meg talán mindenki plátói szerelmét, vagyis legalábbis számomra azt testesíti meg. Ő az, aki iszonyatosan tetszik neked, mégis csak barátok maradtok, mivel nem akarjátok elveszteni az illetőt. Meira számára Mather az elérhetetlenséget szimbolizálja. Aztán ott van nekünk Theron, akinek az apja miatt el kell vennie feleségül Meirát, hogy Télország és Cordell szövetséget kössön, amivel a remények szerint majd legyőzik Tavaszföldet. Nem is álmodtak olyan nagyot, mert az álmok néha tényleg valóra válnak, mint például ebben a könyvben. 

Theron okos, intelligens, hajlik a művészetre és még jól is néz ki. Meira nem is kívánhatna többet, főleg akkor, ha még egymásba is szeretnek. Theron egyébként a kedvenc karakterem és a verse is igazán jó, tehetséges. Nagyon tetszik.

"Szavak által vagyok.

Szavak szálldostak felettem első lélegzetvételem óta,

Kis fekete betűsorok vésődtek testembe, kapálóztam és sikítottam,

És megtanultam, mi mit jelent.

Kötelesség. Becsület. Sors.

Megannyi gyönyörű szívtetoválás.

Magamhoz vettem, megtartottam őket, enyémek lettek.

Magamba zártam őket, és csak akkor vettem elő,

amikor mások rosszul értelmezték valamelyiket.

Kötelesség. Becsület. Sors.

Mindenben hittem.

Hittem neki is, amikor azt mondta,

én vagyok az ő legnagyobb kötelessége.

Amikor azt mondta, én leszek az ő legnagyobb dicsősége. 

Senki, semmi másban nem hittem,

csak benne, és ebben a három szóban.

Kötelesség. Becsület. Sors.

Túl sokat hittem."

Sara üzenete nekünk magyar rajongóknak itt elérhető:
Hó mint hamu

Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Már nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, de eddig nem szántam rá magam, hogy beszerezzem és ezt nagyon rosszul tettem. Szerencsére ez a kötet lapult a KMK-s szeretetcsomagomban, aminek nagyon örültem, hiszen tényleg nagyon jó könyv. Egy percig sem hagyott unatkozni. Mindig fenntartotta valamivel a figyelmemet és jó néhány éjszakán át együtt virrasztottunk. Ha nem tudnám, hogy ez a szerző első könyve, akkor tuti nem hinném el az illetőnek, lehet, hogy még ki is röhögném szegényt. Első könyves íróhoz képest hihetetlen. Olyan jól van megírva, hogy ilyen jót és hátborzongatót egybe rég olvastam. Újabban megint rákattantam a természetfeletti történetekre, de Michelle megmutatta, hogy egy horror-thriller is lehet olyan jó. Nem kellenek ide a vámpírok, vérfarkasok meg társaik. Úgy hiszem ez a könyv több, mint 5 csillagot érdemel. Minden egyes kis apró rész jól volt kidolgozva és nem tudtam azt mondani, hogy ácsi ez nem tetszik, mert minden mozzanat, megszólalás és cselekvés a helyén van.  Minden egyes részlet összefüggésben volt és a végére már teljesen összeállt a kép nálam is, Maránál és Noahnál is, amit Mara olyan szépen meg is fogalmazott. ( Ő a méreg, Noah pedig az ellenszer.)

Még az elején nem tudtam, hogy jó fog e kisülni a történetből, de aztán oly hirtelen változtak a dolgok, ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, annál jobban megtetszett. Tökéletes olvasmány Halloween-re vagy a borongós, villámlós napokra. Tökéletesen passzol a borzongás éjszakájához, nagyon sajnálom, hogy Magyarországon nem ünnepeljük.

Tetszett, ahogy bele lett szőve a gyilkosságok, amik nem is tűntek gyilkosságoknak, hiszen ki hinne egy lánynak, hogy ő ölte meg őket avval, hogy erre gondolt. sokan szívesen ölnének gondolattal, szinte már mindenki megölt valakit a szemével, persze csak képletesen értve. Míg a többségnél nem történik semmi, addig Maránál igen. Ez okozza többek között a barátai, a kutyakínzó és Morales tanárnő halálát is. 

A karakterek nem mennek végig fejlődésen, esetleg viselkedésváltozáson, mégis érdemes megemlítenünk őket.

Mara labilis, az elmezavar állapota előtt áll egészen addig, amíg meg nem ismeri Noah-t, azt a srácot, akit nem tud levakarni magáról és aki nem hiszi el, hogy a lány gyűlöli őt, hiszen a képességével érzi, hogy ez totális kamu. 

Noah képessége számomra hasznosabbnak tűnik, mivel mindig jól jön ha valaki olyan van a közelünkben, aki baj esetén meg tud gyógyítani minket. Mara képessége már nem ilyen, ha csak arra gondol hogy megölne valakit valamilyen módszerrel az be is következik legyen az ember, rovar vagy aligátor. Nem számít!

Különleges fejleményekben gazdag kötet, némi misztikummal megfűszerezve. Egész olvasás alatt eléggé megkedveltem Marát és a Noah-hoz fűződő viszonyát. Ők ketten együtt egy valamirevaló párost alkotnak. Volt Marának egy gondolata, ami nagyon megtetszett nekem. Igazi kis gyöngyszem:

"Tessék- mondat Noah, miután bekötötte a bal cipőfűzőmet.- Esés megúszva.

            Elkésett. Már beleestem."

Noah-tól is van egy gyöngyszem, vagyis inkább mese, ami nagyon tetszik:

- Mi az, hogy Igazi?, kérdezte a fiú. " Az egy olyan dolog, ami akkor történik, ha egy lány már nagyon-nagyon hosszú ideje szeret. Ha nemcsak játszani szeret veled, hanem tényleg, igazán szeret"- folytatta Noah.

- És fáj?, kérdezte a fiú. " Néha. Ha Igazi vagy, akkor nem zavar a fájdalom."

Plusz pont Noah-nak, hogy szereti a Death Cab for Cutie-t. Egy dolgot kiemelnék még, utálom a függővégeket! Muszáj volt feltűnnöd Jude?