Bella Thorne: Autumn ajándéka

Autumn Falls, a suli új csaja. Nem épp a legnépszerűbb lány az Aventura Gimiben.
Bár szerencsére szerez magának barátokat, akik jóban-rosszban mellette állnak, az mégsem túl jó jel, hogy kivívja a gimnázium méhkirálynőjének haragját. Sőt, rájön, hogy a fiú, akit kinézett magának, sajnos szintén a gonosz csajokkal lóg.
Attól kezdve, hogy Autumn elkezd az érzéseiről naplót vezetni, valóra válnak a legvadabb kívánságai. Vajon ez csak egy furcsa egybeesés? Vagy lehet, hogy a napló képes helyrehozni az életét?

"Eljött a nagy nap."

Mindenféle előítélet nélkül olvastam ezt a könyvet, mivel nem nagyon ismerem Bella Thorne munkásságát. Csak annyit tudok róla, hogy Tyler Posey barátnője, és mint színészt csak a Duffban láttam, ahol ismerjük el nem valami hálás szerepet kapott.

A borító és a fülszöveg is előre felkészít arra, hogy milyen történettel is nézünk szembe. Ami először eszembe jutott róla az az, hogy cuki. A történet és a főszereplő is kedvelhető. A gimis történetek rajongói imádni fogják. Nagyon látszik az az írási stíluson és a nyelvezetén is, hogy milyen fiatal személy is írta, de ez nem baj, sőt szerintem emiatt is olyan jó. Egy olyannak, aki korban közelebb áll a gimis élethez, annak jobban elhisszük, hogy bizony ilyen a hierarchia és nem valami könnyű új csajnak lenni a suliban.
Szerettem benne, hogy a tipikus, gimihez fűződő kliséket pakolta Bella egymásra és ebből alkotott egy könnyed, csajos, nagyon szerethető történetet, amit nem csak a fiatalabb korosztály fog értékelni. Megtalálható benne minden olyan dolog, ami szórakoztatóvá vagy olykor már-már cikissé tette a történetet:

Új lány -  menő srác szerelem, őrjöngő méhkirálynő, új barátok és a legfontosabb, hogy felhívja a figyelmet az iskolai terrorra, amikor is mindent elkövet az illető, hogy a másikat fölig tiporja.

Talán nem mondok hülyeséget azzal, hogy ha azt mondom, hogy Bella magáról mintázta Autumn Falls karakterét. Már maga a név megérne egy misét, de nem akarom szegény lányt én is piszkálni a neve miatt. Ami biztos, hogy elég furcsa név választás. Autumn mellett számomra Sean volt az, aki még maradandót alkotott, hiszen nagyon jól látszik nála, hogy a szerelem nem feltétlenül vak, de sokkal több dolgot megtudunk bocsátani annak, akit szeretünk, mint más embereknek.
A cselekmény néhol igaz, hogy kiszámítható volt, de akkor is élvezetes volt, annak különösen örültem, hogy egy kis "varázslattal" is meg lett spékelve. Szinte az egész történet kedvenc volt, vagyis nem tudok konkrétan olyan részt kiemelni, ami kevésbé tetszett volna, mégis úgy gondolom, hogy a vége vitte a pálmát. Nem sokan lennének olyan önzetlenek, mint amilyen Autumn volt. Persze ő sem csupa jóság, mégis a fontos kérdésekben mindig próbál jól dönteni, ami vagy összejön vagy nem.

Ami számomra hatalmas plusz volt az az, hogy egy kis spanyolt is tanulhattam olvasás közben. Mindig is érdekelt a nyelv, szóval nagyon örültem. Ami még eszembe jutott a végével kapcsolatban, hogy ne legyen vége. Szívesen olvasnám a folytatását, remélem, hogy lesz magyar nyelven is.

" - Ezt mondta. Az őszről kell a nevedet kapnod, mert az ősz összetett. Meleg és hűvös. Sokszínű, és ha levelek ki is száradnak és lehullnak, mégis gyönyörű. Az ősz erős és kissé bonyolult, és a mi lányunk pont ilyen lesz."

" - Mindig sokat akarok - válaszolta. - Három bátyám van, ezért szeretek hátvédként játszani. Ezen a ponton én adhatok utasításokat másoknak. Most teljesen lenyűgöztelek, igaz?"

"Én vagyok az ételek dr. Frankensteinje. A világ az én osztrigából lett rákfasírtom."

" - Olykor harapós és mindig vicces szépség, titkos, foci iránti szenvedéllyel megáldva - hadarta Sean."

" - Nem akarom látni. Nem szoktam más dolgait nézegetni. Én nem csinálok ilyet."

" - Nincs abban semmi rossz, ha az embernek vannak új barátai, Amalita - mondta Taylor, miközben a borítéktáskáját piszkálta. - Nem jelenti azt, hogy mi ne lehetnénk ugyanúgy barátok."


Köszönöm a Menő Könyveknek a könyvpéldányt!

Elolvasnád? Rendeld meg itt: http://www.lira.hu/hu/jcbs/139450063