Az igazat megvallva kicsit vicces volt, amikor többen is megkérdezték, hogy miért állunk sorba, egyszerűen nem tudták az emberek elképzelni, hogy mit osztogatnak ingyen, vagy milyen akció van, viszont amikor megmutattuk Pepe képét egyből értelmet nyert számukra, hogy érte bizony megéri órákig sorban állni.
Én majdnem 4 órán keresztül várakoztam, 21.00 előtt néhány perccel kerültem csak sorra, de nagyon is megérte a várakozást. Pepe nagyon cuki volt, próbált mindenkivel kedves lenni, néhány szót váltani és persze képet is lehetett vele készíteni.
A szervezők iszonyat türelmesek, közvetettek és kedvesek voltak. A szemfülesek észrevehették Deszyt és Rácz-Stefán Tibort is közöttük. De nemcsak őket, hanem megannyi rajongók, olvasót és kíváncsiskodót vonzott az esemény.
A végére jöttem csak rá, hogy nem volt olyan jó ötlet egyedül mennem, mivel a 4 órás sorban állás fárasztó. Ha megfogadtok egy jó tanácsot: sose menjetek egyedül dedikálásra! Többen sokkal jobb móka. Összességében minden várakozással töltött perc megérte, hogy találkozhattam Pepével és aláírathattam vele két könyvemet. Bízom benne, hogy neki is legalább annyira volt élmény ez az egész, mint számunkra. Nagy becsben fogom őrizni a dedikált példányaimat és a könyvjelzőt is, amit el lehetett venni a dedikálás során.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése